Tizenhatodik sorlemezét jelentette meg szeptemberben az egyik legpatinásabb hazai metál zenekar, a tíz évvel ezelőtt néhány év szünet után főnixmadárként újjászülető Ossian.

Az újjászületés utáni korszak kilencedik lemeze a Küldetés, és az impozáns lemezmennyiség miatt is elmondhatjuk, hogy küldetéses zenekar az Ossian. a Paksi Endre nevével fémjelzett fémzene a kezdeti időktől fogva garancia volt arra, hogy mindig átsugárzott a zenén és a szövegeken keresztül a keményebb muzsikába vetett hit.

Ma ez már természetesen jóval árnyaltabb és felnőttebb formában jelenik meg, mint a korai években, mind a szövegek, mind a zenét illetően. Endre körül 10 éve egy új zenekar vitte tovább az Ossian nevét és zenéjét, a végeredmény mégis mindig "ossiános".

Ahogy az aktuális lemezt hallgatom, minduntalan az "ünnepélyes" és az "elegáns" jelzők keringenek bennem. A sok merengő és felemelő részt tartalmazó lemezen nagyon hangsúlyosan vannak jelen a durvább és gyors részek is, de mindennek célja van, és erősítik azt a hatást, hogy egységes egészként érezzük át a lemez mondanivalóját. Ez a lemez sem konceptlemez, de az egyes számok szövegei lazán összefűződnek. Jó hallgatni az Asszony feketében fél-líráját, A küldetés emelkedett dallamait, a Mondd ki! szerelmi csalódás után vigaszt nyújtó refrénjét, és a záró Útközben vehemens gitártámadását.

Az Ossian nem tért le a megkezdett útról, továbbra is menetel, és minden bizonnyal a végsőkig kitart majd, hiszen az együttes neve erre predesztinálta őket huszonegynéhány évvel ezelőtt.

SZIGETVÁRI KRISZTIÁN

Forrás: hetedHÉTHATÁR, (pdf)